Őz a csödék csödéje.

Minden tavasszal, amikor kijön a nap és dagad a f, beleül a fülembe az a kisbogár ami azt ismételgeti, hogy „csak a bringád miatt vagy ilyen tetűlassú te csenevész pöcs, mit akarsz egy országútikerekes aluvázas cx bringával, ami nEm iS aErO„, és olyankor úgy 1-2 hétig teljesen bennem van, hogy igenbazmeg, 47 évesen itt az idő venni egy true aero karbonvázas versenybringát és indulni az Amstel Gold-on. (Ez ráadásul általában egybeesik a bónusz időszakkal, amikor amúgy is nyomja a zsebemet az a sok (adózás előtt… lol) extra disposable income.)

Aztán eltelik egy kis idő, és mindig rájövök ugyanazokra a dolgokra:

1. Én gravelfüggő vagyok, ezzel nincs mit tenni. Néha jó aszfalton csapatni, viszont erdőben, földúton és gravelen mindig jó csapatni.
2. Fundamentálisan nem az én irányom az aero vonal, mert egyrészt nem ezen múlik a gyorsaságom (hiánya), másrészt valószínűleg kényelmetlen is nekem. (Köhint-köhint-apahas-köhint-köhint.)
3. Jórészt marketing bullshitnek tartom a karbonváz-villanyváltó irányt, és az egyetlen dolog ami a mai bringámról hiányzik, az a hidraulikus fék intézménye. (Egész pontosan a tavalyi Hel van Harkema dagonyája óta a jól fogó hátsó fék intézménye hiányzik róla.)
4. És hogy az Amstel Gold-ra legalább 2 hetet edzenem is kéne, szóval áh, idén mégse megyek.

Szóval ez, nameg a 2025-ben újra esedékes adókedvezményes bringavásárlásom megint arra ösztönzött, hogy új biciklit vegyek. (Mert igen, simán kicserélhetném a mostani bringán a fékeket, de az nem támogatott adókedvezménnyel, úgyhogy paradox módon nem lenne olcsóbb, mint új eszközt venni.)

És hosszas gondolkodás után végül kikötöttem lényegében a meglevő bringám 2025-ös változata mellett:

• ugyan hivatalosan nem cyclocross hanem gravel, de szinte betűre ugyanaz a geometria
• aluváz / szénvilla (emlékszem amikor a cArBon fOrK még ilyen úricucc volt, ma meg már a 3 éves szomszédgyerek Puky futóbringáján (aka. brümi) is az van)
• GRX 710/820 szett (és 410 fék, ezúttal hidraulikus)

A gravel besorolás 2 látható különbséggel jár:

• szélesebb gumik (33mm helyett 40mm, nem köt a cx szabályozás)
• bikepacking mount pointok az első villán
• (de egyébként 40-es gumi a Cross Race-be is befért volna persze)

Ezen kívül lényegében egy 2022-es Cross Race-ről beszélünk, ami az én esetemben nagyon pozitív kimenetel, mert imádom azt a bringát.

A teljesség kedvéért rácsaptam még egy Shimano Deore XT PD-M8120 pedált, amibe már az első utunkon beleszerettem, annyira könnyű belelépni, az előző, talán valami Cube RFR pedálba az esetek kb. 40%-ában oldalról próbáltam belekattanni, a teljesen szimmetrikus profilja miatt.

Ja, és 1600 euró volt az egész! (Plusz a pedál…) Aztán persze kb. a vásárlásom utáni napon az összes bringás podcast megtelt a hírrel, hogy a Canyon epifániába fog és elkezd forgalmazni egy reális árú bringát (az Endurance AllRoad képében), de igazából ez engem teljesen hidegen hagy, mert a Cube-ról előre tudtam, hogy jó lesz nekem, ilyen a márkahűség. (Ami miatt ez a Canyon lépés érdekes az az, hogy a következő bringavásárlási köröm idejére már elérhető alternatívák lesznek… elérhetőek. Szóval talán valamiféle normalizálódás kezdődik a bringaiparban, talán a Focus-nak volt a közelmúltban egy olyan (-smi) szlogenje (citation needed, mert most nem találom a konkrét szöveget), hogy „bikes for real people”, eddig kinek gyártottatok bringát ember.

Szóval Nu bike, nuroads, here I come!

#crossRace #cube #nuroad #ragmeg

…Mert az ugye egyértelmű, hogy mi itt hollandiában szarni is kerékpárral járunk, nem is erről akartam most itt beszélni.

Hanem a nem városi bringázásról, vagyis hogy gurul, aki nem csak muszájból gurul?

Város-város bringautak

Mivel Hollandia infrastruktúrája a kerékpározásra van optimalizálva, teljesen magától értetődő, hogy nem csak városon belül, hanem a városok között is szuper bringaúthálózat van. A minap láttam egy Youtube videót, ahol (azt hiszem) amerikai bringások voltak ezen meglepődve, ómájgod hát itt el lehe tjutni A-ból B-be úgy, hogy egy métert sem teszel autóúton. És tényleg. Ebből fakadóan nagyon élvezetes országúti bringázni, csak elindulsz egy irányba, és különösebb veszélyeztetettség nélkül, 90%-ban nagyon jó minőségű, biztonságos bringaúton tekersz, sokszor úgy, hogy autós infrát nem is építettek, csak bringásat.

Pár dologra azért érdemes odafigyelni:

• Időnként (főleg munkanapok megfelelő napszakában, pl. kora délután) kerülgetni kell a kommutáló kerékpárosokat, akik igen, városok közt is simán kommutálnak. Ezek között sok a gyerek, gyerekcsapat is, akik a szomszédos falvakból jönnek-mennek iskolába; az iskolabusz helyi verziója az, hogy elöl-hátul megy egy-egy önkéntes szülő kukásmellényben, és köztük 15-20 gyerek bringázik suliba vagy -ból.
• És hát figyelni kell a lesből támadó Amsterdammetje-kre, amik az autók bringaútra behajtását hivatottak megakadályozni, de (és ezt saját tapasztalatból mondom) figyelmetlen bringások esetében pofára esésre, és fogkitörésre, ujjszalagszakadásra is tökéletesen alkalmasak.
• Pont a rengeteg bringaút miatt a Google Maps eléggé használhatatlan kerékpáros navigációra, relatíve összevissza navigál, és ha netán még hangot is használnál, be nem áll a szája. Városon kívül a Garmin útvonaltervezője természetesen tökéletes, városon belül pedig én az Organic Maps-et használom, ami OpenStreetMaps alapú, és tökéletes navigációt ad, ráadásul offline módban (ami bringán az akkuidő miatt nem utolsó szempont).

Ja, és! Ha hegyi edzésre vágysz, akkor — hiszed vagy nem — Hollandia nem biztos hogy neked való:

Gravel

Szerény véleményem szerint Hollandiát az ősi frankok, boerok, és molukkenek rekreációs gravelbringázásra tervezték. Kb. a UCI Gravel VB pályát képzeld el, talán kevésbé összefüggő, de nagyon élvezetes.

Ennek a háttere az, hogy Hollandia nem túl erős jó erdőségekben és kirándulóhelyekben. Vannak szép erdők (sőt, most már farkasok is sokszáz év után újra!), de ezek inkább sétálásra, mint kirándulásra alkalmasak. Tipikusan kavicsos útvonalak, sok egyenes szakasszal, sok infrastruktúrával (boscafé, palacsintázó, parkoló, piknikezőhely), sok a kastélykert is.

Viszont ugyanez a hálózat tökéletes, ha gravelezni szeretnél. Oké, emelkedő továbbra sincs, de szépek az erdők, jók az utak, szinte mindegyik (mindkét, hehe) erdőségben vannak kiépített és karbantartott, gravellel is járható MTB single trackek, és a természet tölgy-, bükk, és fenyőerdők, dűnés-homokos erdők, és mezőgazdasági területek között váltakozik — gyönyörű!

(Az idei ősz ráadásul különösen kegyes volt hozzánk, úgyhogy pont a legszebb őszben lehet még mindig 15+ fokban, napsütésben bringázni.)

Klubélet

Erről én egyelőre csak olvasok… de látványos, hogy mennyi kis helyi amatőr bringásklub van, akik hétvégente nyeregbe pattannak (és hasonló modorosságok), és 50-60-100 kilis körutakon bandáznak, söröznek, kávéznak. Időnként versenyeken is szoktak indulni, illetve pl. évente megválasztják a legjobb klubmezt. Ha már aktív tag vagyok, majd jelentek, hogy milyen a buli.

NTFU

Ahol viszont tag vagyok, az az NTFU. Nem, nem Netherlands the Fuck Up, hanem Nederlandse Tour Fiets Unie, vagyis a Holland Kerékpárosklub… azt hiszem kb. 70 ezer másik hollanddal együtt, jelképes tagdíjért.

Az NTFU rengeteg rendezvényt szervez (szervezvényt rendez), van ami verseny, van ami csak amolyan bringásünnep, és van aminek a szervezésében csak részt vesznek mint támogató; a szeptemberi magazint (69. évjárat!) kézbe véve az év utolsó 4 hónapjában 45 oúti, 75 gravel, és kb. 120 MTB esemény volt még hátra.

Ha már magazin, a legutóbbi kiadásban egy külön kis kiadvány tenerifei szervezett bringás utakat hirdetett, ami egészen megmozgatta a fantáziámat…

https://lipilee.hu/2024/10/27/a-holland-bringazasrol-kicsit-maskepp/

#hollandia #photo #ragmeg